Ki ne ismerné Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdő című meséjének lakóit, Bruckner Szigfridet, Mikkamakkát, Vacskamatit és a többieket? Valamikor, egyetemi éveim alatt találkoztam először Lázár Ervin műveivel. Nem tudom, gyerekként hogyan hatottak volna rám, mindenesetre, én ekkor „fertőződtem” meg. Nincs kedvenc „lázárervintörténetem”, mindegyiket szeretem. Mégis, legkellemesebben ebben a szögletes kerekségben éreztem jól magam olvasás közben.
A mese hőseit Mikkamakka vezeti a hétköznapokból a mesés erdőbe. Az erdőlakók mindegyike kicsit különc, csetlő- botló, kicsit sem tökéletes egyéniség, akiket nem ért meg a környezetük, ezért egy zárt világba menekülnek. Ez a hely az Erdő, ahol előbb önmagukkal, majd egymással kerülnek konfliktusba. De mindig megjelenik Mikkakmakka, aki segít rámutatni a szereplők valódi értékeire…
És, hogy miért ajánlom ezt a könyvet? Azért, mert nem csak arra tanít, hogyan fogadjuk el a saját hibáinkat, hogyan lássuk meg másokban a jót, hanem mindezeken túlmutatva, azt is üzeni, hogy néha túl kell lépni önmagunkon ahhoz, hogy valami sokkal értékesebb részévé váljunk. Ennek az elfogadásnak nem lehet más az alapja, mint az egymás iránti tisztelet.
Szeretettel ajánlom elolvasásra mindenkinek, akár most éli gyerekkorát, akár képzeletében még őrzi annak emlékét.
Zita néni