” Mit ér az imádság ott, ahol nincs szeretet. „

„Podolinból való, ahol nemcsak Krúdy Gyula regényalakjai élnek, hanem favágók, fafaragók, kemény kötésű hegyilakók. Az ő szellemüket őrizte híven egész életében, s ezért érezzük, hogy szobrai egyaránt beletartoznak az európai képzőművészetbe és a magyar népművészetbe. Németh Kálmán a középkori faszobrászok kései utóda, a Krisztus-faragóké, Boldogasszony-idézőké, a szegény embert szeretettel átölelőké. Aki ismeri Németh Kálmánt, abban a szobrok szeretete még gazdagabbá válik. Látja mögöttük az otthont, amelynek asztalát, székjeit, ajtóbélleteit, tálait s gyertyatartóit, csillárait mind-mind Németh Kálmán faragta.”  – László Gyula –

Németh Kálmán életútja:

Németh Kálmán 1903. október 11-én Podolinban született. Édesapja id. Németh Kálmán vonatvezető, édesanyja Wengritzky Júlia háztartásbeli. Kálmán kisgyermekként nagyapja asztalosműhelyében ismerkedett a fával és az azt megmunkáló eszközökkel. Betlehemi jászolt faragott, egy szent szobrának leégett kezét pótolta. A szepességi templomok és Lőcsei Pál mester szárnyasoltárai voltak első egyházművészeti élményei.

1917 és 1921 között az Állami Faipari Szakiskola növendéke Iglón. Kedvelt tanára: Czablik Pável. Nem volt jó tanuló, de kiváló rajztudása mindig megmentette a bukástól. Diákéveiben élelemért, szállásért turistavezetést vállalt a Magas-Tátrában. 1920-ban a magyar történelmi tragédiának ő is egyik áldozata lett. A Trianonban hozott döntés űzte a szűkebb hazába, először Ceglédre, majd 1922-ben Fót Kisalagra. 1926-ban az alakuló Kisalag Sport Club titkárának választotta meg. 1923-tól 1930-ig az Iparművészeti Iskola növendékeként folytatta tanulmányait, ahol Mátray Lajos volt a tanára. Alaposan fel akart készülni hivatására, ezért beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára is. Itt neves tanárok tanították: Sidló Ferenc, Bory Jenő és Lyka Károly. 1929-ben a Nemzeti Szalon Tavaszi tárlatán kiállította a Férfifej című alkotását. Akkoriban kezdett néha tragikus, néha szatirikus erejű műveket, feliratokat faragni. Mindez önéletrajz, kortörténet és életfilozófia. A fa hozzáférhetősége miatt, mondanivalójának kifejezőeszközévé vált, hisz anyagi helyzetéből adódóan nem juthatott nemesebb anyagokhoz.

A háború kirobbanásakor besorozták katonának. 1943-ban Fertőszentmiklóson felállítják lengyel emlékművét, munkásságáról hírt ad a Lengyel Rádió. A katonai szolgálatot követően hadifogságba került. A háború borzalmai mély nyomot hagytak lelkében. Alkotásai a békére, a hazaszeretetre, az emberségre intenek. Otthona megsemmisült, bútorait, műveit elhurcolták a háborús megszállás alatt. Mindent elölről kellet kezdenie. A fogságból hozott súlyos, hosszú betegsége után az újpesti, majd a rákospalotai faipari szakközépiskolában vállalt tanári állást. Pigler Andor, a Szépművészeti Múzeum igazgatója munkát adott neki: ő is részt vett a háború okozta romeltakarításban és a megsérült műtárgyak helyreállításában. 1948-ban Pigler Andor megbízta a középkori és barokk faszobrok restaurálásával. Saját művészi munkája részeként megfaragta a fóti római katolikus templom kápolnájában elhelyezett Szent Lucentius római katonát ábrázoló ereklyetartót. 10 éven keresztül restaurálta a háború alatt súlyosan megrongálódott aranyozott kazettákat, angyalkaszárnyakat. Az ő tervei alapján készültek a padok, melyek harmonizálnak a templom díszítésével. 1963-ban művészeti munkásságáért Munka Érdemrenddel és a Szocialista Kultúráért oklevéllel tüntették ki. Pedagógusi munkája részeként megteremtette a restaurátorképzés alapjait. Tanmenetekben foglalta össze négy év tananyagát az egyszerű faragástól a bonyolult reneszánsz munkáig. Az elismertség mégis elmaradt, nem kapott kiállítási lehetőséget, mert ideológiai és politikai nézetei nem illettek a szocialista kultúrpolitikai koncepciókba. Nyugdíjazásakor 1965-ben engedélyezték egyhetes kiállításának megrendezését az Iparművészeti Múzeum aulájában. Művei annyi embert vonzottak, hogy a kiállítást három hónapig meghosszabbították. Tizenhétezren tekintették meg az idős művész munkáit. 1966-ban kiállítása nyílt Nagykanizsán a Thury György Múzeumban. „Kinek madár kalitból énekel, dicséretet nem érdemel”Kálmán bácsi kisalagi háza művészek, barátok, tudósok találkozóhelye is volt. A szüreti Kálmán-napok valóságos búcsújáráshoz hasonlítottak. Írók, művészek, tanárok, jó barátok találkozóhelye lett a ház. Menedéket, hitet adott minden haladó gondolkodású látogatójának. Egykor a reformkor idején Fáy András, az író és közgazdász-politikus volt hozzá hasonló házigazda Fóton. Berda József és Németh Kálmán barátságának köszönhetően született meg a Fáy présház felújításának gondolata, melyet rövid időn belül tett követett. Kálmán bácsi ácsolta a tetőszerkezetet, majd ő készítette el a teljes bútorzatot. 1968-ban adták át az épületet a nagyközönségnek. Ebben az évben készítette el a Fáy András domborművet bronzból majd Berda József emléktábláját hársfából. 1970-ben alkotta meg a Fóti dal című nagy táblaképét, melyet a reformkor nagyjai tiszteletére faragott meg. /Fáy András, Vörösmarty Mihály, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Arany János, Bajza József, Czuczor Gergely, Barabás Miklós, Ferenczi István, Bugát Pál/ . 1973-ban a VIII. Magyar Békekongresszus küldötte, az Országos Béketanács választott tagja. 1973-ban a Lengyel Kultúra szervezésében részt vesz művei egy részével a Kopernikusz emlékkiállításon. 1974-ben önálló kiállítása a tokaji Helytörténeti Múzeumban. Felesége, Zuna Edit önzetlenül támogatta férje művészi munkáját. Lehetővé tette, hogy otthonukban múzeum működjön úgy, hogy közben egy légtérben éltek az alkotásokkal. Kálmán bácsi tudatosan tartotta egyben munkáit. Pénzért nem adott el, de képzőművész barátokkal szívesen cserélt műtárgyakat. Így otthonát sokszínű festmény és grafika is díszíti. Házát, kertjét és a képzőművészeti alkotásokat 1978-ban Fót Nagyközség Tanácsára hagyta azzal a feltétellel, hogy azt megőrzik és múzeumként üzemeltetik. 1978-ban a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozza neki. 1979-ben a Szépművészeti Múzeum megvette négy alkotását. (1979-Lyka Károly, 1979-Szabó Dezső, 1977-Rippl Rónai József, 1943-Panasz-terakotta). A művek ma a Magyar Nemzeti Galéria raktárában találhatóak meg. 1979. április 27-én tüdőgyulladásban halt meg. Felesége még hat évig fogadta a látogatókat, majd 1985. december 3-án ő is követte férjét a temetőbe. Németh Kálmán a fóti katolikus temetőben alussza örök álmát. Síremlékén a felirat: „Munkában él hitem,” Halála után utcát neveznek el róla.